2004. Május 13.

Bocs, hogy sokáig nem írtam!

Csodálatos csoda történt velem! Ez életem legszebb napja! Végre Isten és az angyalok meghallgatták a kérésemet! Négyes találatunk volt a lottón, és ennek örömére teljesült a az a vágyam, hogy elmehetek Londonba, a Trója premierjére!!! Olyan boldog lettem! Holnap után indulunk! Első osztályú repcsijegyünk van, nekem, anyunak, és a legjobb barátnőmnek Szandinak! Majd leírom az utat! Pusszancs!

2004. Május. 14.

Kedves naplóm!

Várom az indulást, átjött Szandi, most már csak egyet kell aludnunk!

2004. Május. 15.

Reggel:

Itt a nagy nap! Most reggel van. Hajnal ötkor keltünk, most hat óra van, az autóban ülünk, é megyünk a Ferihegyi repcsitérre! Olyan izgatott vagyok! Láthatom Orlandót, és lehet, hogy autógrammot is kaphatok tőle!!!

Este:

Annyi minden történt, és én olyan boldog vagyok! Itt ülök a hotel szobában, é azon töprengek, hány lánnyal történhet az meg, ami velem? Szóval: Megérkeztünk a repülővel, az vérnyomásom hirtelen az egekbe szökkent! Londonban vagyok, a kedvenc városomban, útban a kedvenc színészem ?felé?. Csatlakoztunk egy csoporthoz, akik Nagy- Britanniaiak voltak, és a premierre igyekeztek. Egy órát utaztunk, míg oda értünk. Alig fértünk fel a buszra, akkora tömeg volt, de az még csak a kezdet! Leszálltunk, és már lépni sem lehetett a sok embertől! Megpróbáltunk előre tolakodni, ami az elején nem nagyon ment! Aztán valahogy a második sorban kötöttünk ki. Kijött a műsorvezető, elmondta a szokásos szöveget, miközben a tömeg ?tombolt?, én meg majdnem elájultam. Elkezdte sorolni a színészek nevét, és ők kettesével, egy-egy fekete nyitott autóval begördültek. Orli mellett Sean Bean, Brad Pitt mellett, pedig Eric Bana ült. Bloom úr egy észveszejtően dögös fekete bőr kabátot, és egy farmer nadrágot vett fel, hajának fürtjei huncutul lógtak arcába, rögtön el is fényképeztem rá vagy 50 képet, digitális fényképezővel. Brad-en sötétkék összeállítás volt, de ő még így sem ?kapott? annyi fényképet mint Orlando. Kiszálltak a kocsiból, és ott mellettünk mentek el, én nem hittem a szememnek, kértem Szandit, hogy csípjen meg, mert nem tudom, hogy ez valóság e, de ő is meredten bámulta Bloom-ot. Fölléptek a színpadra, vakuk ezrei villantak, köztük az enyém is. Először Brad mondott köszönetet mindenkinek, nagy sikongások közepette, aztán következett ő! És sorra mindenki! De Orlikám volt a legédibb! Olyan aranyosan mosolygott rám, amikor látta, hogy mennyit fényképezek! Amikor mindenki elmondott mindent, a műsorvezető, köszönet képen, hogy ennyien eljöttek, kiválasztott a tömegből 8 embert, akik felmehettek a színpadra, egy pár közös képet készíteni a színészekkel! Annyira bezsongtam, és úgy örültem volna, ha felhív, hogy kiabálni kezdtem, hogy engem, engem! De nem választottak fel. Dühömben, majdnem sírva fakadtam. Ekkor Orli valamit súgott neki, és ő válaszul a mikrofonjába ezt suttogta:

-         Orlando Bloom, azaz Paris herceg kérésére, még két szerencsés részt vehet a címlap fotók elkészítésében. Mégpedig az a két kishölgy, aki ma legalább 200 képet készített róla! Ti itt, gyertek fel! ?és ránk mutatott, mi annyira meglepődtünk, hogy mozdulni sem tudtunk.- Na! Ne féljetek, gyertek fel, vagy kihagyjátok Mr. Bloom személyes meghívását? ? folytatta tovább angolul.

-         Dehogy hagyjuk!- Kiáltottuk kórusban Szandival!

Vagy 20 fotós sietett fel a színpadra, és állítgatott minket legalább tíz percen keresztűl. Mi Orlando mellé kerültünk, és ő átölelt minket, a szívem majd ki ugrott ebben a percben a helyéről. Vakuk villantak, és az ő őszinte szorítása mind jobban szétterjedt a szívemben.

Evvel le is zárult a legtöbb embernek a műsor. És akinek jegye volt, elmehetett a premierre. Mi is igyekeztünk lefelé, na jó, egy cseppet sem igyekeztünk, amikor utánunk szólt Orli:

-         Hova mentek? Talán nem akartok eljönni a vetítésre?

-         De szívesen, de anyukámnak szólnom kell még!- Válaszoltam.

-         Jöhet ő is! Csak siessetek!

-         Oké!- hangzott el a válasz.

Egy kisbusz szállította a szerencséseket a moziig, ami kb. fél órára lehetett. Mi, 11-en, extra VIP vendégeknek számítottunk, ezért Orli mögé ülhettünk, aki végig hátrafordult, és magyarázta nekünk, hogy hogy kézültek el az egys jelenetek. Nekünk a filmből semmi nem maradt meg, csak azt fújtuk kívülről, hogy milyen extrák, milyen különlegességek vannak benne. Természetesen kaptunk autogramot is, ráadásul fényképeset. Orliról, Szandiról, és rólam pedig készültek új címlapfotók is. Ráadásul megkaptuk az igazi címét, hogy írhassunk neki levelet, megogadtuk, hogy nem mondjuk el senkinek, ő pedig búcúszóul adott nekünk két puszit!

Hát ennyi! Most itt fekszem az ágyon, álmodozva, és nézem Szandival a képeket, ami ma készült. Összesen 413 képet csináltunk, és kb. ebből 350 jó. Van sok közös képünk is, amit anya csinált, és hamarosan magazinok elején fogunk pózolni, 11-en, vagy mi 3-an (term. Orli az egyik).

Szerbusz kedves naplóm, jóét!