Interjú Az interjút készítette: Jenny Cooney Carrillo Fordította: Zsu

Lehet, hogy Legolas-t játssza, a Gyûrûk Ura egyik legfontosabb karakterét, de Orlando Bloom szinte ismeretlen. Orlando Bloom, a Gyûrûk Urában debütál, a tünde Legolas-t játssza, aki otthon van a kardforgatásban és az íj használatában, és a Szövetség útján a tündéket képviseli. A fiatal angol, aki a Guildhall-i dráma suliban szerezte meg diplomáját, iszonyatosan örül a karrierje fellendülésének, és büszkén mutatja új tetoválását, mely örökre jelzi, részvételét a Szövetségben.

JCC: Mind a 9 szövetséges tagnak megvan a 9-es tünde tetoválás. Hol van a tied? Orlando: A karomon (büszkén hajtja fel ingjét, hogy megmutassa). Mindenféle helyekre tetettük. Azt hiszem Elijah (Wood, Frodo) a hasára tetette, ami nem mindennapi. JCC: Mikor olvastad elõször a könyvet?

Orlando: 14 éves koromban vettem a kezembe legelõször a könyveket. Körülbelül a feléig jutottam, amikor megzavarodtam, és inkább a sport, a zene és a lányok érdekeltek. A szerepekre való jelentkezésnél került a kezembe ismét. Új Zélandra mentem, a könyvek segítségével mindent megtudhattam a karakterrõl, vagy bármi másról. Jó volt, hogy velem voltak a könyvek, mert így hivatkozhattam rájuk a forgatás különbözõ szakaszaiban.

JCC: Tetszett a könyv, mikor elõször próbáltad elolvasni? Orlando: Imádtam, de tényleg nem volt rá elég idõm. Ez egy nyári szünet alatt történt, és én meg egyszerûen megzavarodtam. A film befejezése óta viszont állandóan kölcsönadogatom a könyveket a barátaimnak, mondván, hogy "Ezt el kell olvasnod!", mert tényleg nagyszerû élményt nyújt. Azok, akik nem olvasták a könyvet, imádni fogják a filmet azért, ami. Lényegében ez egy gyönyörû történet, és egy hatalmas könyv. Tolkien a történelem professzora volt, és mindent pontos adatokkal támasztott alá. Ez lehet zavaró is, de csak azoknak, akik csak a filmet nézik meg, a lényeget megértik, de elvesznek ebben a világban. A könyv egy izgalmas utazás, ami oda repít, ahova Te akarod, hogy repítsen.

JCC: Milyen volt Új Zélandon? Orlando: 18 hónapig tartott a forgatás, és ez volt életem legnagyszerûbb élménye. Egy ilyen mûvön dolgozni, és egy ilyen karaktert játszani, igazi kihívás volt. El kellett merülnöm ebben a világban. Elég szürreálisan hatott, hogy Új Zélandon orkokkal, és szörnyekkel egy asztalnál kajáltam. Végtére is csak nagy fiúk! Teljesen elvesztem abban a világban.

 JCC: Milyen tréningeken kellett keresztül menned? Orlando: Én érkeztem meg a helyszínre legelõször a szereplõk közül, és az elsõ dolog, amit a kezembe nyomtak, az egy íj volt! Elkezdtem az íjat használni, és megbirkóztam vele, szóval a hét végére már papírtányérokra lövöldöztem az égbe, hogy valami igazi, dinamikus mozgást vigyek az íj használatába. Ez Legolas egész testére kiterjedõ mozgás volt, szóval nagyon jártasnak kellett lennem ebben. A lovaglás ugyancsak nagyon fontos volt, fõleg a 2. filmben, ahol rengeteg a lovaglós jelenet. A tünde harcmód, egy európai-ázsiai harcmodoron alapul, így ezeket a két-pengés stílusokat is meg kellett tanulnom. Lényegében, a nap végére egy olyan mozdulatot kellett megtanulnom, ami lassú volt, de mégis mutatós a kamerának.

JCC: Milyen fontos volt a karakter fizikai megjelenése? Orlando: Ránéztem Legolasra, és azt gondoltam, ezt a karaktert még sosem látták, a Tündék halhatatlanok, emberfeletti erejük van, és hosszú ideje élnek a Földön. Nagyon kecsesek, elegánsak. Szóval sok idõt töltöttem a karakter fizikai tulajdonságainak kidolgozásán, hogy fejlesszem "Tünde" tulajdonságaimat. Úgy kellett tennem, mintha lennének ilyenjeim.

JCC: Volt valami elõnyöd, hogy ezt a karaktert játszottad? Orlando: A Dráma suliba jártam még, mikor a szereplõválogatás megkezdõdött, és mindenki, akit csak ismertem, jelentkezett egy szerepre. Elõször egy másik karakterért mentem, de az késõbb elkelt, szóval megkértek, hogy nézzek utána Legolas-nak.. Nagyon izgatott lettem. Visszamentem, elolvastam a könyveket, és megpróbáltam kideríteni, ki is ez a karakter valójában. Nagyon izgatott lettem, mikor felkértek, hogy játsszam el Legolas-t.

 JCC: Mennyire hiteles a mozifilm? Orlando: Habár ez egy fantasy-film, olyan valós, amilyen csak lehet. El kellett képzelni, hogy a közönség majd megveszi a jegyét, és egy elsõ osztályú utazást kap Középföldére. Tehát elég nagy hangsúlyt fektettek a kosztümökre, és a díszletekre. Az Új Zélandi területek lehetõségeit teljesen kihasználták.

 JCC: A 18 hónap után biztosan nagyon otthonosan mozogtál Új Zélandon.

Orlando: Az otthonom volt. Új Zélanddal kapcsolatban nagyon jó érzéseim vannak, és tényleg akarok venni majd egy kisebb földet, fõleg azután, ami most a világban folyik, mert Új Zéland most nagyon biztonságosnak tûnik.

JCC: Mikor ébredtél valóban a tudatára ennek a projectnek a hatalmasságára?

 Orlando: Mikor megérkeztem Új Zélandra, az elsõ utam a speciális effektek stúdiójába tartott. Egy egész raktár volt tele a fegyverzettel, a fegyverek ezres sorokban sorakoztak, és ez volt az elsõ pillanat, amikor azt mondtam 'Te jó Isten, ez hatalmas!' . De igazán csak akkor tudtam elhinni, hogy én ebben benne vagyok, amikor már úgy 1 hónapja forgattunk. Láttunk pár korábban felvett jelenetet, amit Peter azért mutatott meg, hogy hûségesek, és erkölcsösek maradjunk. Ekkor ébredtem rá, és értettem meg, hogy én ennek tényleg részese lehetek. De elhinni még mindig nagyon nehéz!

JCC: És most, hogy a Gyûrûk Ura ilyen sokat jelent az embereknek. Most jobban a tudatában vagy?

Orlando: Egy picit technofób vagyok, de tudatában vagyok annak, hogy a film miatt rengeteg weboldal készült a film, illetve egyes karakterek tiszteletére, ami hihetetlen számomra. Bárhova megyek, a Gyûrûk Ura mindig beszédtéma, és úgy tûnik, mindenki szereti, és van valamilyen élménye ezzel kapcsolatban. Az én karakteremnek is van egy pár weboldala, és már bele-bele nézegettem néhányba. Eléggé meghatódtam, de még nem ismertem ki ezeket teljesen.

JCC: Volt olyan ember a forgatáson, aki nem olvasta a könyveket?

Orlando: Dehogy! Elolvastam a könyveket, és eléggé kimûveltem magam ebbõl a világból, de ha bármi kérdésem volt, hogy hol tartunk, vagy hogy éppen mi történik ennél a pontjánál a történetnek, valaki mindig segített, és pontosan tudta mi folyik ott. Peter már korábban mondta ezt, de ez valóban egy rajongók által rajongóknak készített film. Mindenki rajongó volt.

JCC: Mennyire voltak kényelmetlenek a fülek? Orlando: Meglepõ, de egyáltalán nem voltak kényelmetlenek, kivéve, hogy 2 óráig tartott felrakni õket. Az egyetlen dolog, ami a súlya miatt kényelmetlen volt, az a nyíl tartó. Egyszer a paróka nélkül mentem haza, de a füleimet magamon hagytam, mert kaptam pár óra szünetet az éjszaka közepén. Behuppantam az akkori barátnõmmel az ágyba, és reggel úgy ébredtem, hogy az egyik fülem a párnához ragadt, a másik pedig a normális alakjában megmaradt. Fotókat készítettünk róluk, és röhögtünk egy jót. Szerettem kimenni velük, de a rengeteg biztonsági intézkedés miatt nem mehettem el mondjuk egy bárba, vagy ilyesmi! A kocsiban is már kapucnis kabátot kellett volna viselnem, ha a forgatásról a fülekkel mentem haza, mert a biztonsági intézkedések szigorúak voltak.

JCC: Mennyire viselt meg ez a szigorú elõvigyázatosság? Orlando: Nem mondhattam semmit, nem fényképezhettünk. A sok korlátozás, zavaró volt, de ha belegondolsz, a forgatás 18 hónapig tartott, ha nem tartatták volna be ezeket a szigorú intézkedéseket, sok dolog kiszivárgott volna. Ezek a filmek a következõ 3 évben, évenként fognak megjelenni, szóval nagyon óvatosnak kellett lennünk. Ha bárki látott volna akár egy kis képet is a következõ két filmbõl, az azt gondolta volna 'Oh, nos, én már láttam, hogy azok a dolgok hogyan is fognak kinézni!' , és talán azt gondolnák, hogy már egyáltalán nincs semmi új vizuális meglepetés.

JCC: Egyetértesz a 3 film évenkénti megjelenésével? Orlando: A filmek furcsa, és csodálatos dolgok, amik bármik lehetnek, de abban egészen biztos vagyok, hogy egy szeretni való munkára vállalkoztunk. Ha sok energiát, és törekvést fektetsz bele valamibe, az elõbb utóbb viszonozza.

JCC: Épp most fejezted be Ridley Scott filmjét, a Black Hawk Down-t (A Sólyom végveszélyben). Mennyire volt más ez a film?

Orlando: Ridley Scott az egyik legnagyszerûbb rendezõ. Habár a Gyûrûk Ura egy sokkal masszívabb filmnek tûnt, az Új Zélandi forgatás, és a barátok (mert azok lettünk), ellenére, ezt sokkal kisebb dolognak éreztem utólag. Ridley filmjét hatalmas kihívásnak éreztem, és nagyszerû tapasztalat volt. JCC: Megkönnyebbültél, hogy végre a mozikba került a Gyûrûk Ura?

Orlando: Izgatott vagyok, de ideges is. Hogy készíted fel magad arra, amit mindenki mond, hogy mit fog ez az egész jelenteni, amikor kijön a film? Nem tudod, nem igaz? De abban biztos vagyok, hogy már az összes Legolas-os viccet hallottam. 'Legolas a pub-ban..' és a 'Tényleg szõke vagy?' . El tudod képzelni. Meg fogom kapni a magamét. :)