Troy, színes, amerikai film (2004) Szereplők: Brad Pitt, Eric Bana, Orlando Bloom, Brendan Gleeson, Brian Cox, Diane Kruger, Julie Christie, Peter O'Toole, Saffron Burrows, Sean Bean Írta: David Benioff Rendezte: Wolfgang Petersen Trailer: index.html Hivatalos weblap: http://troymovie.warnerbros.com Hazai weblap: http://www.cinematrix.hu/troja Hazai bemutató: 2004. május 13. Forgalmazó: InterCom Gyártó: Warner Bros Előállítási költség: 175 millió dollár Játékidő: 163 perc Négy évvel Ridley Scott Gladiátora után az ’50-es, ’60-as években nagy népszerűségnek örvendő szandálfilmek előtt Wolfgang Petersen is behódol: a Trója grandiózusságának és cselekményvezetésének köszönhetően minden ízében Hollywood fénykorára emlékeztet. Parisz, Trója hercege (Orlando Bloom) beleszeret Spárta hercegnőjébe, a szépséges Helénába (Diane Krueger). Azzal, hogy a két városállam keservesen megszületett békéjének ünnepét követően hajóján elbújtatja az asszonyt, végérvényesen magára haragítja Heléna férjét, Meneláosz királyt (Brendan Gleeson). Egy ilyen dicstelen tett nem maradhat megtorlatlanul: fivére, Agamemnón (Brian Cox) hajóhadával tengerre száll, hogy elégtételt vehessen. Míg Meneláoszt a színtiszta bosszú, Mükéné telhetetlen királyát a becsvágy vezérli: ha Trója nem hódol be előtte, hát porig romboltatja, megszerezve ezzel a teljes hatalmat az Égei-tenger felett. A döntő csatára a Priamosz király (Peter O’Toole) irányította Ilionban, a fallal körülvett városban kerül sor, melyet korábban emberfiának nem sikerült bevennie. Agamemnón oldalán küzd az öntörvényű, és éppen ezért a királlyal állandóan összeütközésbe kerülő legendás harcos, Akhilleusz (Brad Pitt). A férfi méltó ellenfélre lel Hektór herceg (Eric Bana) személyében, kettejük kitartása pedig akár a végső csata kimenetelét is befolyásolhatja. A kezdet nem túl bíztató: Petersen az első háromnegyed órában a tankönyvek meglehetősen száraz stílusában rágja szánkba a közelgő eseményeket és annak lehetséges következményeit, már-már televíziós dramaturgiát követve – a nagyszerű jelmezek és díszletek elenyésznek a számtalan közeli felvétel láttán. A lassacskán unalomba fulladó film éppen időben, a hajók megérkezésekor kap erőre: a látványos, Ryan közlegény megmentését idéző partraszállást követően a Trója jobbnál-jobb csatajelenetek garmadáját kínálja, szusszanásnyi szünetet sem hagyva a nézőnek. Ezzel egyidejűleg végre a jellemek is kezdenek megtelni élettel. A Homérosz Iliászát nagyvonalakban követő történet elsősorban a személyes ellentétekre koncentrál. Petersen hangsúlyos figyelmet fordított a karakterek kidolgozására és arra, hogy motivációik ne maradjanak rejtve a néző előtt, így a meglehetősen egysíkú Agamemnónt leszámítva még a legutolsó mellékszereplőt sem hanyagolta el. A színészválasztás azonban hagy maga után kívánnivalót: a Hektórt megformáló Eric Bana és a hosszú évtizedek után ismét tündöklő Peter O’Toole a lehető legjobb formájukat hozzák, ám a hol rettenthetetlenül küzdő kegyetlen harcosként, hol pedig hősszerelmesként tetszelgő Brad Pitt elég hiteltelen Akhilleusz szerepében. Ugyanez hatványozottan elmondható az események mozgatórugójának számító szerelmespárra: a kamerába üres tekintettel meredő Orlando Bloom mellett Diane Krueger szépségéhez sem társul tehetség, jelentősen csorbítva ezzel kettejük lángoló szenvedélyének hitelén. Ám a Trója szemmel látható hibái ellenére is tisztességesen elkészített mozi, mely egyfelől tisztelgés a régi idők nagy hollywoodi produkciói előtt, másfelől ízig-vérig mai, nagy fordulatszámon pörgő alkotás: mikor a hosszúra nyújtott prológus után Petersen végre ráérez a történet ízére, nincs megállás. A kezdeti egysíkú kamerabeállításokat epikus, A Gyűrűk ura-trilógiához fogható nagytotálok váltják fel, Akhilleusz és Hektór összecsapásakor pedig egyszer csak azt vesszük észre, hogy mind a tíz körmünket lerágtuk az izgalomtól. SzB