A karib tenger kal�zai

3. r�sz

Titkaink…

Nem tudtam, meddig aludhattam, de a nap m�r kis�t�tt, a tenger, pedig �jra b�k�s volt. Egy elk�l�n�tett helyen voltam, de m�r az is j� jel volt, hogy �lek, hiszen m�r valaki levetk�ztetett, �s megmosdatott. M�gsem dobtak ki a tengerbe. Ekkor a f�gg�ny�n egy kis r�s t�madt, majd megnagyobbodott, �s bel�pett rajta valaki. Nem l�ttam rendesen, de ahogy k�zelebb j�tt, felismertem Willt. Mosolygott.

-         Jobban vagy? – k�rdezte. – M�r egy eg�sz napot �taludt�l. – �s mosolygott.

-         Will…

-         Csitt… ne besz�lj sokat. Meg kellett f�rdetnelek, �s �sszevarrtam a sebedet.

-         De Jack… mit sz�lt, hogy…

-         Nem tudja. Megk�rtem, hogy had �n �poljalak, �s � megengedte, nem k�rdezett. Aludj m�g egy kicsit, �s k�s�bb megl�togatlak. Hozok �telt is.

-         Haragszol r�m?

-         M�rt haragudn�k?

-         Mert n� vagyok…

-         Nem haragszom, b�r nagyon meglep�dtem, de tisztellek, hogy ezt v�gigcsin�ltad. De m�rt v�llaltad?

-         Mert nem volt m�rt maradnom.

Ekkor Will halkan kiment, �s eligazgatta maga m�g�tt a f�gg�nyt. Legal�bb � vigy�z r�m majd.

Megint sok�ig aludtam, k�s� este j�tt be hozz�m �jra, hozott egy kis s�zott sonk�t, kenyeret, meg vizet, amit �n gyorsan megettem, �s k�zben v�gig n�zett engem, azokkal a nagy barna szemeivel, melyeket �n �gy im�dtam.

-         Mindig tudtam, hogy te valahogy m�s vagy mint �k.

-         J

-         Nemo? Iz�…?!?!?!

-         Namy. Namy a nevem.

-         Sz�val Namy, tudd, hogy �n nem fogom senkinek elmondani, s�t �r�l�k, hogy �gy alakult.

Mell�m �lt, �s �n nem tudtam magam tov�bb t�rt�ztetni. Odahajoltam hozz�, �s gyeng�den megcs�koltam, � �t�lelt, �s visszacs�kolt, majd elh�z�dott t�lem.

-         Ne haragudj… De annyira…

-         Csitt…

Fel�m fordult, �s most � cs�kolt meg. Gyeng�den visszad�nt�tt a felakasztott f�gg��gyra, s elkezdte leh�mozni r�lam azt a kev�ske ruh�mat, majd fordultunk, �s �n tettem ugyanezt. �jra a h�tamra ford�tott, mik�zben szenved�lyes cs�kokkal halmozott el. Mindketten hatalmas szenved�llyel �lt�k �t egym�s k�zels�g�t, �s egym�s�i lett�nk. �s �n nem akartam �t soha t�bb� elengedni. Azt�n m�r csak fek�dt�nk egym�s mellett, gyeng�den �tkarolt, �s a hajamat simogatta.

-         Szeretlek Will. – �s � elkomorodott.

-         El kell valamit mondanom: A haj�t az�rt k�vetj�k, hogy az �n szerelmemet, Elizabeth-et megtal�ljuk.

-         Will… - s�rni kezdtem. – Ezt m�rt nem mondtad el�bb? Akkor ez m�rt t�rt�nt meg?

-         Nem tudom… - l�tszott rajta, hogy legsz�vesebben meg�ln� mag�t – Valahogy…

 A mondatot nem tudta befejezni, mert hirtelen felt�rult a f�gg�ny, �s Jack n�zett r�nk elkerekedett szemekkel.

- Will?! Nemo?!

- Namy. – jav�totta ki Will, �s gyorsan magunkra r�ntotta a takar�t.

- Mi?

- Jack… - fel�ltem, �s a takar� felfedte melleim – �gy.

- Nemo! Iz� Namy!

- K�rlek hadd maradjak veletek! Eddig sem voltam terhetekre!

- H�t…nem tudom. Ezt m�g meg kell vitatnia a haj� tan�csnak, addig is k�rlek… nem tudom. Ez… - �s kiment. �n r�n�ztem a f�rfira akit szerettem, � pedig visszafek�dt mell�m, �s �jra �t�lelt.

- Ne haragudj Namy…

- Nem haragszom…

Folytatjuk…