4. fejezet

KARLA

Reggel egyedül ébredtem a hajón. Se Will, se a legénység nem volt már itt. Gyorsan felöltöztem fiú ruhába, és kisiettem a fedélzetre. A tisztára suvickolt hajópadlón hangosan kopogott a cipQm sarka, s a csönd elviselhetettlen volt. Valami kikötQben állt a hajónk, lehorgonyozva, de legalább hagytak itt nekem egy csónakot, hogy én is eljuthassak a szárazföldre. Beszálltam, s a hullámok meg-megdobálták a kis ladikomat, emlékeztetve a nemrég oly vadul dühöngQ viharra. S engem arra az éjszakára. De legalább egy pillanatra a menyben érezhettem magam, Will mellett. Nem! Nem gondolhatok ilyenekre. A barátnQjéért van ez az egész! Én esküszöm, ha meglátom, kinyírom Qt!!!

Kikötöttem. kiszálltam a csónakból, s a különbözQ köveken egyensúlyozva indultam meg a halk hangok irányába. Nem tudom, milyen hosszan gyalogolhattam, csak azt, hogy egy kis kikötQben találtam magam. Mindenütt hajókat láttam, kereskedQ hajókat. Biztos a készleteinket jöttünk megtölteni. Elindultam megkeresni a többiekeket, hogy megtudjam mikor indulunk vissza. Az útszéli kocsmák felé vettem az irányt, gondoltam biztos ott lesznek, de egyikben sem találtam meg Qket. A lábamat is szétjártam már, úgyhogy úgy döntöttem, leülök egy kis ivóban. Rendeltem egy pohár vizet, nézett is rendesen a kocsmárosné. Egy kalóz betér egy kocsmába, és nem iszik? Már vagy fél órája üldögéltem a koszos kis sarokban egy kis asztalkánál, amikor egy széparcú lány megérintette a vállamat. Hátrafordultam. Nagyon szép, hosszó, világosbarna haját egy kendQvel fogta hátra, és kedvesen mosolygott rám.

- Jack küldött. Azt üzeni, hogy holnap indul a hajó vissza, és akkor lesz majd a hajótanács is. Mit követtél el? - kérdezte, miközben leült szembe velem. Kezeit összefonta, s lábát keresztbe tette.

- Ez egy hosszú történet. Nehéz lenne elmondani. Te ki vagy?

- Karla Kristennek hívnak. Egy darabig veletek fogok tartani a hajón. Jack...khm...Jack huga vagyok. - mondta.

"Persze...a huga...nem inkább a szeretQje?" - gondoltam közben. Kihívott sétálni, s én valami késztetést éreztem, hogy mindent elmondjak neki, ami velem történt. El is kezdtem mesélni, hogy jutottam fel a hajóra. Leültünk egy sziklára, egy elhagyatott réten, s én meséltem tovább. A vihart, s a közös éjszakánkat Willel.

- És akkor derült ki, hogy nem Nemo vagyok, hanem Namy. Namy Brown. Elmondta, hogy Elizabethért, a szerelméért megyünk, s követjük a Fekete Gyöngyöt. Én pedig majdnem belehaltam, most pedig nem tudom mi van velünk. Azóta nem látta Qt. A legrosszabb pedig, hogy Jack is meglátott minket. ezért hívják majd össze a tanácsot. Gondolom kiraknak majd valahol, egy lakatlan szigeten, vagy nem tudom.

- Ne aggódj. Jól ismerem Jack-et. Nem fog kitenni. Szerintem megkedvelt téged, és Willt is szereti, Q pedig nem fogja hagyni!!!

- Lehet.

- Most pedig rajtam a sor. - Szólalt meg váratlanul Karla. - Elmondani az igazságot. - magyarázta, bamba képemet látva. - Nem a huga vagyok Jacknek, hanem a szeretQje!