A karib tenger kalózai

Más szemszögből

1.rész

Utazás Willel

Ebben a kalandban az életem kezdődött újjá, végleg elhagytam mindenem: a hazám, az életem, és magamat.

Nyár volt, és a Karib tenger felől friss hírek érkeztek. Egy titokzatos hajókapitányról, és annak hajójáról. Azt is mondták, a part egy kis kocsmájában tanyázik eddigi kísérőjével, és most legénységet keres új hajójára. Hallottam, hogy fekete szakáll tért vissza közénk, mások, pedig Jack Sparrow-t emlegették. Elmentem és megnéztem…

Koszos kis kocsmák sorai mellett mentem el, és nem tudtam, hogy fogom megtalálni, ami nekem kellett, de ekkor hatalmas robajt hallottam, és kiáltozást, tudtam, helyben vagyok. Lány létemre fiú ruhában beléptem a koszos és zajos helységbe, s ott találtam a kapitányt, már szedte össze az embereket, és én is beálltam a sorba. Már úgy sincs mit vesztenem, hiszen mindenkim maghallt. Engem is kiválasztottak, és a többiekkel együtt a kapitány egy asztalhoz vezetett, ahol eddigi társa ült, egy korsó sör kíséretében, és gyorsan rendeltek mindannyinknak a nedűből. Hellyel kínálltak, de én csak álltam, zöld szemeimmel a kísérőre meredtem. Szakasztott mása volt apámnak, ugyanaz a barna haj, és szem.

-         Hé, te! Mért nem ülsz már le? Nem láttál még férfit? – kérdezte nyersen tőlem egyik útitársam. Nem válaszoltam, csak néztem.

-         Hé, hát nyelved sincs? – kitört a nevetés, ez is jól kezdődött.

-         Hagyjátok már! – szólalt meg az a drága barna hajú.

-         Rendben, mindenki írja erre a papírra a nevét, evvel jelzi, beáll közénk. – szólt közbe a kapitány. Mindenki, sorban felfirkantotta a nevét, én is, a barna után, a neve Will volt.

Másnap reggel indultunk, jó szelünk volt, s így gyorsan haladtunk. Mindenki csomagokat vitt fel, kivéve én.

-         Te nem viszel semmit?

-         Nem Will, nincs mit vinnem.

Nem tudom, mért volt ilyen kedves velem, ennyire látszana, hogy nem vagyok férfi? Sorakozó van…

Este pedig mulatság, de én nem mentem el rá…nem akartam egy csomó részeg pasas között édelegni. Inkább lefeküdtem. Azaz lefeküdtem volna, ha nem jön Will.

-         Te nem mész inni?

-         És te nem mész?

-         Éppen oda indultam.

-         Jó, én nem megyek, nincs kedve egy csomó részeg disznó között tántorogni, akik mole…- uuupsz, majdnem elszóltam magamat!!!

-         Ez igaz. Látom, nagyon szereted a bajtársaid.

-         Hát persze…

-         JJJJ

-         JJJJ

-         Mi a neved?

-         Namy, izé Nemo!

-         Nemo? Érdekes név, az enyém Will.

-         Tudom. J

Ö elment inni, én pedig aludni. Olyan kár, hogy fiúnak hisz…

Reggel kimentem friss levegőt szívni, és a kapitányba ütköztem. Megkérdezte, én mért nem voltam ott tegnap este, azt feleltem fáradt voltam, elfogadta.

-         Félsz a magastól?

-         Nem!

-         Elég ügyesen mozogsz?

-         Igen, kapitány!

-         És mi a neved?

-         Nemo!

-         Rendben…Nemo…akkor neked az árbocnál lesz a helyed, ha  szükséges, vitorlákkal is foglalkozol, egyébként meg csak kémleled a tengert. Megértetted?

-         Igen is, kapitány!!!

Végül is elég jó hely…Rögtön felmentem a kötélzetre, és figyelni kezdtem. Nem is olyan megerőltető munkám lesz itt fenn…gondoltam, de akkor még nem gondoltam a viharokra, amik hamarosan elértek bennünket…és majdnem az életembe kerültek…

Folytatjuk