YM: Van beceneved?
Orlando: Nem, nem igazán. De van egy név, ami az interneten ragadt rám: az Orli. Anyukám rengeteget mesél arról, hogy mi történik a hálón - szinte éjjel-nappal a neten lóg. De sajnos sosem vagyok túl sokat egy helyen ahhoz, hogy mindenrõl tudomást szerezzek, ami épp aktuális. Szóval, ez egy remek alkalom, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik az interneten dolgoznak értem. Igazán nagyra értékelem!

YM: Hol nõttél fel?
Orlando: Canterburyben, Kentben - kb. egy órányira, délre fekszik Londontól. Klassz gyermekkorom volt - jóbarátok, szeretõ család, jó nevelés. Egy nagy házban nõttem föl, körülötte rengeteg zöld területtel, így mindig a kertben játszottunk. Emlékszem, sokszor kimentünk és beöltöztünk különféle szereplõknek. Régi katonai ruhákba bújtunk, és muris kalapokat viseltünk, vagy valami ilyesmi.

YM: Te és a nõvéred, Samantha együtt játszottatok?
Orlando: Kölyökként rengeteget verekedtünk. Most már persze sokkalta jobb a helyzet, hogy idõsebbek vagyunk. Fiatal koromban szoktatott rá a ruhákra. Ő öltöztetett, és minden cuccot turkálókból szerzett be. Akkoriban tornacipõim, cowboycsizmáim és - ingeim meg haszáltnak tûnõ kockás ingeim voltak.

YM: Milyen voltál gyerekként?
Orlando: Inkább kreatív személy voltam, mint elméleti. Inkább kint játszottam a mezõkön a barátaimmal, mintsem az iskolában üljek. Azt hiszem, az egyik szülõi értesítõm az volt, "Orlando nagyon aranyos gyerek, de folyton kibámul az ablakon, vagy a hörcsög ketrecét nézi." Csak amikor drámaiskolába kerültem változott meg a véleményem, és kezdtem értékelni az okatást. Nagyszerû színdarabokról és költõkrõl tanultam, és ez beindította a fantáziámat.

YM: Mit szeretsz csinálni mostanában?
Orlando: Imádok a barátaimmal lenni. Szeretek sétálni, sétáltatni a kutyámat, és szeretem az autós kalandokat, utazni meg egyenesen imádok. Új-Zélandon kipróbáltam pár õrült sportot, mint például a bungee-jumpingot - ez nem igazán veszélyes, csak elég ijesztõ. Ugyanitt megcsináltam az ejtõernyõs ugrást is - ez viszont már húzós volt.

YM: A többi színésztársad is kipróbálta ezeket a sportokat?
Orlando: Amikor megérkeztünk, azt mondtam Elijahnak, Domnak és Billynek: "Menjünk motorcsónakkal ejtõernyõzni. Menjünk bungee-jumpingolni. Menjünk mountain bike-kal a hegyekbe, vagy szerezzünk motorokat és menjünk motocrossozni." Õk meg: "Te õrült vagy! Meg fogjuk ölni magunkat." Aztán egy nap odajöttek hozzám, és azt mondták: "Menjünk szörfözni. Vegyünk szörfdeszkákat és menjünk szörfözni." És Billy beleszeretett - végül mi is, mindannyian. Szeretek csapatban hülyéskedni, de azt hiszem, inkább vezetõ típus vagyok.

YM: Valódi fenegyereknek tûnsz.
Orlando: Mióta láttam a Cápát, folyton az jár a fejemben, hogy egyszer felbukkan egy és elragad. Épp Új-Zélandon szörföztünk a holdfénynél, mikor megjelent egy uszony. Teljesen kikészültem, pedig csak egy fóka feje tûnt föl a vízben - egy aranyos fókáé! De egy pillanatra borzalmasan megijedtem.

YM: Mi van most a discmanedben?
Orlando: Beck új nagylemezét hallgatom, a Jurassic Five-ot, Ben Harpert. [Claire Danes egykori kedvese, rockzenész. -Rayan] És mindig kéznél van Jeff Buckley.

YM: Hol élsz jelenleg?
Orlando: Sehol, pillanatnyilag. Ingázom. Anyukám Canterburyben tárolja a cuccaim egy részét, de venni fogok egy lakást Londonban, amint alkalmam lesz rá. Itt, Los Angelesben is szeretnék egy kuckót, mert úgy tûnik, elég sok idõt töltök itt újabban.

YM: Jó vagy az akcentusokban?
Orlando: Amikor megformálok egy karaktert, szeretek akár órákon át foglalkozni a dialektusokkal vagy bármivel, amit a karakter megkíván. Amikor a Ned Kellyt forgattuk, nagyrészt ír akcentussal kellett beszélnem.

YM: Milyen szerepet szeretnél megformálni, amire eddig még nem jutott lehetõséged?
Orlando: Egy ízig-vérig amerikai fiút alakítani -szerintem nagyon érdekes lenne.